Szent Ambrus

| halálozási hely =Milánó | egyháza = | tisztelt =Római katolikus egyház
Anglikán Közösség
Evangélikus kereszténység
Antikhalkédóni egyházak
Ortodox kereszténység | boldoggá avatásának ideje = | boldoggá avatásának helye = | boldoggá avatta = | szentté avatásának ideje = | szentté avatásának helye = | szentté avatta = | kegyhely = | ünnepnapja = december 7. | jelképei =méhkas, gyermek, ostor, csontok | védőszentje = méhészeknek, gyertyaöntőknek | oltárról való leemelés ideje = | oltárról leemelte = | viták = | író = Irodalmi munkássága | művei = ''A szentségekről
A kötelességekről'' }}

150px|thumb|Szent Ambrus jelképe a méhkas thumb|right|150px|Szent Ambrus mozaikképe a milánói St. Ambrogio katedrálisban (valószínűleg még életében készült) Milánói Ambrus ( ''Ambrosziosz Mediolanón'', ), vagy katolikus nevén Milánói Szent Ambrus (Trier, 339 – Milánó, 397. április 4.) kormányzó, majd Milánó püspöke, egyháztanító. A nyugati kereszténységben a négy nagy, korai latin egyházdoktor egyike, Hippói Ágoston (354-430), Nagy Gergely (kb. 540-604) és Jeromos (kb. 342-419) mellett. Az ugyancsak szentté avatott Marcellina testvére. Prédikációi, tettei és írásai a 4. század egyik legmeghatározóbb egyházi személyiségévé tették.

A 4. század második felében a nikaiai és ariánus keresztények vitáinak egyik főszereplője. 374-ben, az ariánus Auxentius halálakor közfelkiáltással annak ellenére milánói püspökké választották, hogy nem volt megkeresztelve. Az arianizmus ellen határozottan fellépett. Egyre nagyobb befolyást gyakorolt Gratianus, II. Valentinianus és I. Theodosius nyugati császárok valláspolitikájára. Megpróbált közvetíteni az I. Theodosius és Magnus Maximus császárok közötti konfliktusban.

Termékeny író volt, két latin nyelvű nagy teológiai művet írt: ''De sacramentis''t ("A szentségekről") és a ''De Spiritu Sancto''-t ("A Szentlélekről"). Himnuszokat is írt és jelentős hatással volt a keresztény szakrális zenére és a himnuszéneklés bevezetésével az istentiszteletre.

Az első latin egyházatya, aki keresztény hitben született és nevelkedett. Élete a 4. század társadalmi, politikai és vallási feszültségeit tükrözi. Arról is ismert, hogy rávette Hippói Ágostont a kereszténység elfogadására és hogy megkeresztelte.

1298 óta egyházatyaként tisztelik. Teológiájának elismert egyházdoktori státusza ellenére vannak olyan jellemzői, mint például az egyetemes üdvösség támogatása és Ádám és Éva bukásának szexuális értelmezése, amelyek nem feltétlenül részei az egyházi tanításoknak. A katolikus egyház, az ortodox kereszténység és az anglikán közösség szentnek tekinti. Milánó és a méhészek védőszentjeként tisztelik. Információk a Wikipedia alapján